Felejtsd el

 Egy találkozás formálta helyzetemet jelenlegi állapotomra. Nem egyszerű szem kontaktusból álló élet született, szerelem volt, első látásra szenvedélyt kirobbantó szerelem. Ennek gyümölcse lettem, előttem a bátyus és további három szép szál legény. Tizenéves koromban jött a a múzsa rúzs nélküli csókja. Nem is kellett volna ezt az édes ajkat vonzóbbá tenni, egy gyermekben dùló fantáziát nem kell különösebben fokozni. Érdekelt a világ, az alkotási vágyam kirobbantó erővel vértezte fel énem. Rajzolni kezdtem, amikor látta családom tehetséges utódját bátorítani kezdtek. Ügyes vagy, csináld folytasd ne hagyd abba. Elkísért ez a felcsigázott érzés bárhol is fogtam ceruzát, de akkor azon a napon végleg elhagyatott. Rajzóra, rajzolok és a tanár kérdezett. Mit szeretnél csinálni ha nagy leszel? A tipikus gyermeknek szegezett kérdés, amit mai napig minden aprólélek meghall egyszer. Persze hogy rajzolni fogok, és koncentráltam tovább a munkám iránt kiváltott elismerésért egy szépen felépített, egyedi kis világban. Akkor ért a tragédia, azon az elmélyült pillanattal megáldott napomon. Megszokott hogy a felnőttek tudnak, és mindig igazuk van, akkor legalábbis az volt. Felejtsd el, ebből nem fogsz megélni. Most ha visszagondolok, még mindig nem értem, miért mondta nekem. A tanárom akit csak csodálattal hallgattam, egy árny bőrébe bújva oszlatta el akkori legédesebb álmom. Rémálom hasította valóságomat keresztül, de nem hagyott nyugodni az út amin jártam. Noszogatva kérlelve szóltak a szegélyező bokrok alól, csináld, folytasd. Nem hallgattam többet rájuk, nem hittem el a szív szavát, csak legyintettem, akkor hagyjuk is. Nem szóltam otthon, csendesen és féltőn de tovább rajzoltam. Felnőttem, megtanultam jól rajzolni, de soha nem jött a gondolat hogy ebből fogok megélni. Ma már csak ajándéknak szánom a munkámat, és többet látok egy boldog tekintetben amit ez kivált. Most is ugyan az a helyzet, a tanár kérdezett, de a válaszom bármi is legyen már nem érdekel mit hallok, csak teszem amit szeretek. Néha a bokrok alatt még hallom a suttogó hangokat, és elmosolyodva biccentek...